Amikor a szűűűk-ség kreativitással párosul :)

Néha előfordul velem, hogy ez sincs, az is kevés, ebből is kéne még, az sem elég. Ilyenkor előkapom a csakazértis formámat, összegyűjtöm a maradékot és nekilátok... valaminek.
 Ebben a helyzetben sose tudom mi sűl ki a dologból, lassan alakul, sokat variálok.
 A végeredményen időnként magam is csodálkozom, nem látszik rajta, honnan  "indult" :))

A túrafotók pedig a Békási Szorosból indulnak :)
 Lapos patak szurdokát jártuk végig nagy hóban, sziklaóriások között.
Túrafotók: Erőss Árpád (Manó)

Már a szurdokban, ide még besütött a nap.

Kakaós csigák,fehér mázban :)

Itt valamikor patak folyt, a sziklákon látszik a vadul ereszkedő viz nyoma.

Hátamnál magasodik az Oltárkő.
Talán egyszer sikerül megmásznom.

"Az alkony olyan, mintha Isten épp lélegzetet venne,
s egy pillanatra megállna az idő."
Emilie Richards

GERDA

Nem terveztem sokáig ezt az ékszert.
Valaki meglátott nálam egy hasonlót zöldben,  ami hipp-hopp megtalálta a gazdáját, lefotózni sem volt időm.
Gyors döntés és a hölgy kért egyet, más színben, ezek a kedvenc színeim, hát ezt ajánlottam :)
Örömmel dolgoztam és ime Ő :))
A nevét Andersentől kölcsönöztem.

Alább a képek egy csodás, decemberi délutánról mesélnek, mikor hirtelen ötlettől vezérelve kimentünk a  Hargita-platóra.
A naplemente különleges érzéseket lopott a lelkünkbe, talán a képek visszaadnak ebből valamit.

Egészségünkre :)

... szögesdrót, végtelen felhőtenger és a Fogarasok hegyvonulata ...
tökéletes kontraszt, én a szabadságot, a magasságot választottam ...

Ritka pillanat...

... amit kihasználtunk.

Puhán osonó felhőfátyol, jótékony takaró.

Lehozom a napot az égről, ha már a csillagokat nem sikerült :))

Ejha, valaki más is erre pályázik :D
Köszönet a túrafotókért Manónak!

Decemberi +14 fok margójára...

...nem új, nem egyedi, de sosem unom meg sem fűzni, sem hordani:) ...

... a pezsgőre melékeztet, ezt meg kell ünnepelni:)) ...

És még egy kicsit maradok a barlangosdinál a,  alábbiakban  a  Vargyas-szorosról és az Orbán Balázs  (Almási) barlangról mesélnek a fotók!

Átkerekeztünk a Hargita gerincén...

... illetve itt-ott taszigáltuk, a nagy sár miatt...

...majd kissé elcsigázva és éhesen száguldás a Vargyas szoros bejárata fele, a meleg vacsora reményében...

...csapatunk és vacsoránk...

... szállás friss, illatos szénában...

Tatárkápolna a szoros fölött

Mesés októberi szinek tündérhonban:)

A barlang bejárata..

... "babák"...

... A csend birodalma...

...egy cseppnyi kő...

...nem beleestem, fölfele másztam...

... a hátsó kijárat (elég szűkös)...

...útban hazafele, ismét csak át a Hargitán, de most Szentegyháza fele, eső, hó, szél, hideg és két mackó.

Hűs szenvedély

  Ennek az ékszernek a szinei nagyon megosztották a véleményeket :)
Voltak akiknek nem tetszett a különböző kékek variációja, volt akinek pont ez jött be.
De abban mindenki aki látta egyetértett, hogy sokféleképpen hordható, különböző alkalmakhoz jól variálható ékszer, és én éppen ezt szerettem volna elérni:)

Fecskefarok fülcsi, ahogy valaki találóan elnevezte :)

És most a magasból a mélybe:
barlangásztunk kicsit:)
Sugó barlang 
Olyan helyekre juthattunk el ahová a nagyközönséget nem, vagy csak ritkán engedik.
"Fóbiásoknak" nem ajánlott :))

"Lélekszoritó"
- ezen a szűk folyosón csak kukac - hernyóeffektusban lehetett végigcsúszni-mászni,
volt is a végén rajtunk kék-zöld folt rendesen:)
S a fejemen öklömnyi dudor...

"Hófehérke hálóhelye" - ahol elfér minden kalandvágyó, barlangász kistörpe:)

"Nyerges Pagoda"

"Csillár"

"Rókalyuk"
- benne a hét kis törpével, a fotós pedig a herceg volt, aki éppen Hófehérkéjét kereste :)

A csapat, gyönyörűen sárosak voltunk, de biztosan állithatom, hogy mindenkinek édes volt ez a sár:)
Nagy kaland volt, és jó móka ott járni ahol csak nagyon kevesen ...