2012. február 17., péntek

GERDA

Nem terveztem sokáig ezt az ékszert.
Valaki meglátott nálam egy hasonlót zöldben,  ami hipp-hopp megtalálta a gazdáját, lefotózni sem volt időm.
Gyors döntés és a hölgy kért egyet, más színben, ezek a kedvenc színeim, hát ezt ajánlottam :)
Örömmel dolgoztam és ime Ő :))
A nevét Andersentől kölcsönöztem.





Alább a képek egy csodás, decemberi délutánról mesélnek, mikor hirtelen ötlettől vezérelve kimentünk a  Hargita-platóra.
A naplemente különleges érzéseket lopott a lelkünkbe, talán a képek visszaadnak ebből valamit.
Egészségünkre :)
... szögesdrót, végtelen felhőtenger és a Fogarasok hegyvonulata ...
tökéletes kontraszt, én a szabadságot, a magasságot választottam ...
Ritka pillanat...
... amit kihasználtunk.
Puhán osonó felhőfátyol, jótékony takaró.
Lehozom a napot az égről, ha már a csillagokat nem sikerült :))
Ejha, valaki más is erre pályázik :D
Köszönet a túrafotókért Manónak!