2011. február 14., hétfő

Boldog pillanat/pillanatnyi boldogság

Amikor ez az ékszer készült, pont olyan szépek voltak a napok, mint az amikor fotóztuk őt,
jó visszagondolni...
Talán szineiben is a remény a jellemző, bár azóta csak ez maradt, a remény, de az még megvan.
 
Ez a sapi is egy vidám, boldog napnak az emléke, és hálásan köszönöm Szakács Évának ( Csikimama),
hogy elkészitette nekem, gyönyörű darab, nyerő párost alkotott a jelmezemmel, besöpörtünk egy első dijat.
Hát ez is a jelmez része volt:)
Káprázatos napfelkelte fenn az Istenszékén...
Gyönyörűen ébred a világ, csak néha saját felhőinktől nem látjuk a napot.
Miért van, hogy az életben bizonyos emberi érzelmek fölött a dominóeffektus átvette az uralmat? Megtörik egy lélek, és törvényszerűen "meghal" a következő is, aki közel kerül az előzőhöz? És csak hullnak a lelkek, és sose az a hibás aki közvetlenül mögöttünk van, és minket sem okolhat az aki utánunk, értünk vesz el.
Vajon hol van vége ennek az ördögi körnek?
Vajon van valaki, aki szembefordul valaha?
Vagy csak tehetetlenül nézzük, hogy lassan az életünkkel párhuzamosan kezdtünk haladni... Nekem nincs erre receptem :(
Jó lenne ha egyszer meg tudnék tartani egy kis kockát, hogy ne dőljön el, talán akkor én is állva maradhatok...