Ami nem öl meg az megerősit...

Egy gyönyörű tavaszi nap... Ami a fotón latszik rajtam és a kutyámon kivül, az mind már csak emlék...

Nos ez nem valami rossz tréfa! Ez maradt... Egy napsütéses délután, egy gyors vihar, egy pillanat, egy villámcsapás, és megtörtént az ami mindig csak "mással" történik, aminek eddig csak külső szemlélője voltam. A lángok martalékává vált a fél életünk, mindössze pár perc alatt dőlt a lángokba négy gazdaság, négy család évtizedekig tartó küzdelme. Hogy miért mutatom meg mindezt? Mert egy délután elég volt ahhoz, hogy végleg felnőjek, és sose mondjam többet, hogy ennél rosszabb már nem jöhet. Mindig jöhet... És még ha lehetetlennek tűnik, akkor is túl kell élni. Elfeledni? Nyugodtan aludni?  Nem rémálmodni? Hát az már kérdéses. Idézve valakit: "... eltűnődünk, hogy lehet elviselni ezt. Most már tudom. Az ember él tovább. Csak úgy. A sziv csökönyösen ver és nem engedi, hogy az ember meghaljon. Az ember járkál, beszél, lélegzik, teszi a dolgát, holott odabent egy hatalmas seb mindene..." És egy ilyen borzalomnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy megtudjuk kik vesznek körül. Hihetetlen összefogás eredményeként, az eltelt egy hét alatt remény költözött a szivünkbe. Hála és köszönet mindazoknak, akik az első füstcsiktól, mellettünk álltak és állnak, szellemileg, lelkileg, fizikailag és anyagilag támogattak, támogatnak. Általam soha nem tapasztalt módon fogtak össze ismerősök és ismeretlenek, mondhatom, több száz ember, megmutatták, nincs minden veszve, a szivek mélyén még ott lapul az EMBER. A Jó Isten őrizzen és segitsen mindenkit, és szivemből kivánom, senki ne éljen át hasonlót...

Tört-tűrkiz lelkem lilában, aranyban, péntek délután...

Nem véletlen a névadás, egy pénteken készült el, érzelmekkel telitett nap volt. Nem tudom ki hogy van vele, de én akkor tudok igazán alkotni, ha intenziv érzelmeket élek meg, legyen az jó vagy rossz, olyankor nincs alkotói válság :))

Részletek...

Természetesen...

Készletben...
És most jőjjön egy kis télidéző, mielőtt még a tavaszi kalandjaimat megosztanám :))

 Hétlétra-vizesés, óriásjégcsapok :) Brassó

Hótalpas túra: Tusnádfürdő - Szt. Anna tó - Cecele-tető - Nyergestető
Hatalmas hó, szikrázó napsütés, jo kis csapat :)

 Késő este volt mire célba értünk csapat + felszerelés
De a fotón nyoma sincs a fáradságnak :))

 Balu kalandpark, Hargitafürdő, február :))

" Barlangszálló" a Nagyhagymás sziklafalában, fagyos éjszakát töltöttünk itt :)

Kilátás

 Egyik lábam a hálószobában, a másik az ebédlőben :)

Új Örök-Zöld :)

Egy ásványnak három arca, és még van egy negyedik is, azon még gondolkodom... :)

A Bucegi hegység egy része, a Diham menedékháztól

Szemétszedő akció, annak szégyen aki szétdobálta, két hatalmas tasakkal szedtünk össze a Diham és a Malaiesti-i menedékház között a turistauton...

Párban

Ahol ki kellett másznunk, a Malaesti-i Kémények egyike

Mostmár én is "kéményseprő" vagyok, sikerült kimásznom :))

EMBEREKKEL az OMUL csúcs (2505m) alatt :))

Az Omul csúcson, háttérben a Caraiman

Hárman párban, a csúcson :)

Csekések Románia 2500-asain, első állomás! Omul

Vacsi :)

Esti kulturális program, kártyaparty a menedékházban

Kocsmatúra vasárnap este, vége egy hihetetlenül jól sikerült túrának...

Boldog pillanat/pillanatnyi boldogság

 

Amikor ez az ékszer készült, pont olyan szépek voltak a napok, mint az amikor fotóztuk őt,

jó visszagondolni...

Talán szineiben is a remény a jellemző, bár azóta csak ez maradt, a remény, de az még megvan.
 

Ez a sapi is egy vidám, boldog napnak az emléke, és hálásan köszönöm Szakács Évának ( Csikimama),

hogy elkészitette nekem, gyönyörű darab, nyerő párost alkotott a jelmezemmel, besöpörtünk egy első dijat.

Hát ez is a jelmez része volt:)

Káprázatos napfelkelte fenn az Istenszékén...

Gyönyörűen ébred a világ, csak néha saját felhőinktől nem látjuk a napot.

Miért van, hogy az életben bizonyos emberi érzelmek fölött a dominóeffektus átvette az uralmat? Megtörik egy lélek, és törvényszerűen "meghal" a következő is, aki közel kerül az előzőhöz? És csak hullnak a lelkek, és sose az a hibás aki közvetlenül mögöttünk van, és minket sem okolhat az aki utánunk, értünk vesz el.
Vajon hol van vége ennek az ördögi körnek?
Vajon van valaki, aki szembefordul valaha?
Vagy csak tehetetlenül nézzük, hogy lassan az életünkkel párhuzamosan kezdtünk haladni... Nekem nincs erre receptem :(
Jó lenne ha egyszer meg tudnék tartani egy kis kockát, hogy ne dőljön el, talán akkor én is állva maradhatok...

Alkony...

Az ihletet az ékszerhez, és a fotókat ugyanannak az embernek köszönhetem, hát... köszönöm :)
A fotók egy fantasztikus téli, sátras túrán készültek, és ime egy kis izelitő az alábbiakban erről...
Az Istenszékén voltunk:)

Gyönyörű a Marosvölgye az alkonyati napsütésben kanyarogva...