| Nos ez nem valami rossz tréfa! Ez maradt... Egy napsütéses délután, egy gyors vihar, egy pillanat, egy villámcsapás, és megtörtént az ami mindig csak "mással" történik, aminek eddig csak külső szemlélője voltam. A lángok martalékává vált a fél életünk, mindössze pár perc alatt dőlt a lángokba négy gazdaság, négy család évtizedekig tartó küzdelme. Hogy miért mutatom meg mindezt? Mert egy délután elég volt ahhoz, hogy végleg felnőjek, és sose mondjam többet, hogy ennél rosszabb már nem jöhet. Mindig jöhet... És még ha lehetetlennek tűnik, akkor is túl kell élni. Elfeledni? Nyugodtan aludni? Nem rémálmodni? Hát az már kérdéses. Idézve valakit: "... eltűnődünk, hogy lehet elviselni ezt. Most már tudom. Az ember él tovább. Csak úgy. A sziv csökönyösen ver és nem engedi, hogy az ember meghaljon. Az ember járkál, beszél, lélegzik, teszi a dolgát, holott odabent egy hatalmas seb mindene..." És egy ilyen borzalomnak kell bekövetkeznie ahhoz, hogy megtudjuk kik vesznek körül. Hihetetlen összefogás eredményeként, az eltelt egy hét alatt remény költözött a szivünkbe. Hála és köszönet mindazoknak, akik az első füstcsiktól, mellettünk álltak és állnak, szellemileg, lelkileg, fizikailag és anyagilag támogattak, támogatnak. Általam soha nem tapasztalt módon fogtak össze ismerősök és ismeretlenek, mondhatom, több száz ember, megmutatták, nincs minden veszve, a szivek mélyén még ott lapul az EMBER. A Jó Isten őrizzen és segitsen mindenkit, és szivemből kivánom, senki ne éljen át hasonlót... |
9 megjegyzés:
Zsófi, ez borzasztó!!! Nem is tudom, mit lehet írni erre... Ha már segíteni nem tudok... Sok-sok erőt, kitartást kívánok , hogy újra tudd kezdeni az életedet.
Nagyon sajnalom! Habar ez nem segit...:( De remelem lesz meg annyi erod h. ujrakezd es ugyan olyan jokedvvel es vidamsaggal lasd az eletet:)
Mindenkepp sok erot es batorsagot!
Drága Zsófi!
Amit megmutattál, amit írsz az szívet szorító,könnyeket fakaszt...
Ha tudok, ha tudunk valamiben segíteni kérlek mondjad...
Jézusom!! Zsófi, ebben a pillanatban vettem észre és olvastam el a bejegyzésedet és teljesen szavak nélkül maradtam...! Rettenetesen sajnálom a történteket, hihetetlen, hogy amíg mi a "kívülállók" apróságokon morfondírozunk, addig emberek ezreinek pillanatok alatt romokba dől az élete!! Amikor nagyon magam alatt vagyok, akkor sikerül józanságra bírni magamat és belátni, hogy az emberi élet és az egészség a legnagyobb érték és kincs, minden más csak látszat és a külvilágnak szól, és ideig-óráig sikerül is ezt szem előtt tartani! Aztán a sok kívülről érő hatás mégis visszaszippant a siránkozás fázisába, szerencsére gondolataim erejével egyre inkább sikerül önfegyelmet gyakorolva józan paraszti ésszel szemlélni a világot! Persze ezt egyszerűbb a biztonságot jelentő környezetem védelmét élvezve érezni, bele sem merek gondolni abba, amikor minden a lángok martalékává válik és a füst szaga törölhetetlen emlék marad...:((( Ha valamiben segíthetünk, légy szíves szóljál, adjon a jó Isten nektek erőt és hitet az újrakezdéshez!!!
Kedves Zsófi, nem tudom, hogy miben tudnék neked segíteni, de ha úgy gondolod, hogy bármiben is tudok írjál
Kriszti
Ez borzasztó ami veled,veletek történt,őszintén sajnálom!
Kitartás!
Drága Zsófi! Megdöbbentő ami történt veletek! Én is csak azt tudom mondani, hogy adjon a jó Isten erőt és kitartást az újrakezdéshez!
Zsófi!
Napokig gondolkodtam mit tudnék írni, ami akár kicsit is , de feledteti ezt a borzasztó eseményt. Nem jutott eszembe semmi értelmes dolog. Csak néztem a bejegyzésed.Innen, csak az együttérzésemről biztosíthatlak.Gondolom, hiába írjuk, hogy segítünk, csak szólj, úgysem olyan az mint amikor kérés nélkül tud segíteni az ember.A távolság csak földrajzi, lélekben veled vagyok, támogatlak, hogy ezt a szomorú tragédiát el tudd fogadni. Sok erőt kívánok nektek!
Jutka
Köszönöm, kedves szavaitok nagyon sokat jelentenek nekem, erőt adnak, hogy dolgozzak, tovább tegyem a dolgom. (Mióta éjszakánként nem alszom, vagy csak keveset, a feszültségemet beledolgozom az ékszerekbe...)
Megjegyzés küldése