Kincsek és pillanatok

Meglátni és beleszeretni egy pillanat műve volt :)

Viszont az már hosszabb tépelődésbe és tervezgetésbe került, amíg felvettem a kapcsolatot Gombor Janák Kinga selyemfestővel, selyemvirág készítővel, (én már csak ilyen határozatlan nőszemély vagyok időnként)de megtettem és nem bántam meg.

Fantasztikus ember, bámulatos kreativitással, tehetséggel és humorérzékkel megáldva.

Ráérzett arra mit szeretnék, végül mesébe illő színeket kreált nekem. Mikor megkaptam a csomagot Berlinből, olyan voltam mint a gyerekek a karácsonyfa alatt :D Már a belső csomagolás láttán megtisztelve éreztem magam, ízléses volt, gondos és ötletes. 

Úgy tálalom most nektek ahogy kaptam:)

És ha látni szeretnétek a műveit, kukkantsatok be hozzá ezen a linken:

Szépségek :)

Őket kaptam, ezekben a pöttyös dobozkákban, most is bennük rejtőznek, bár már vettem a bátorságot és elkezdtem kísérletezni... 

Olyan szépek, hogy nem tudtam leállni a fotózással.

No és Ő volt a kis potyautas, a meglepetés :D amit ezúton is nagyon köszönök, mindig öröm ránéznem, de nemcsak nézegetem ám, hordom is gyakran, szeretettel.
Kaptam vele egy kis részt a selyemvirágtitokból :)

... a rózsáim, amiket a nagy napra kértem, és mivel úgy alakult, hogy két napra bővült az egy NAGY nap, hát a fehér rózsák már betöltötték szerepüket egyszer. A kéket a "valami kéknek" tartogatom a másikra, a nagyobbik napra :D
Ezt a napot még nem tártam a nagyközönség elé, de mivel most már a háromnapos kíváncsiskodó csodanapos időszak rég elmúlt, hát közvetve bár de megosztok itt néhány fotót életem egyik jelentős pillanatáról.
Bolondos. bohóckodós, vidám pillanatok következnek, - amilyenek mi is vagyunk - és amelyekben látszólag nem vettünk halálkomolyan semmit, de belül kicsit éreztük, hogy ez már nem játék... 

Igen, közhírré tétetett!

Úgy döntöttünk a polgári szertartáshoz illik bizony a székelyruha!

Mondott ezt azt a néni a nagykönyvből, amin mosolyognom kellett, hisz jóformán üres beszéd, formaság. Főleg amit az állammal kapcsolatosan állított, igazán korszerűsíthetnék már a szöveget, de volt egy két megszívlelendő dolog is. Végülis rábólintottunk :)))))))))))

Ő volt a csokrom, szeretem az őszirózsát.

Megtettem...

És a hivatal is áldását adta.

Münk :D

... a szüleimmel ...

... a hugival ...

... a tanuinkal ...
Készült még nagyon sok kép családról, barátokról, de az maradjon a miénk.

És a férjemuram első megnyilvánulása :D

Én igazán nem akartam agyon csapni, csak úgy néz ki :))))))

Balázs úrfi úgy döntött megnézi magának Brigitta kisasszonyt, a kislány pedig kicsit kérette magát :)

Jó, persze, el vagyok bűvölve a férjemtől, de ezen a fotón mással akarok kicsit dicsekedni.
A székelyharisnya aznap reggel került ki a varrónő kezei közül, és a zsinórt rá én horgoltam az utolsó órákban éjjel nappal.
De meglett, és saját készítésű zsinór díszíti a férjem székelyharisnyáját!!!!

Áldomás

Távozás előtt Erőssék megtanácskozzák a zőőőd bicikli dóógát, hogyan is lehet megoldani székelyruhában a karikózást, mert másként már nagyon sokszor megtették ...

... aztán stílusosan végigkerekeznek a városon mosolyra fakasztva az embereket.
Csak a konzervdobozok hiányoztak :)

A tortánk

és ehető gyűrűink.

:D

A buli végén sétikáltunk egyet.

Másnap reggel :))))))))))

Megpróbálom, mert egyszerűen nem bírok meglenni nélkülük... és hát azért az élet más területein vannak jó pillanataim :)

Ezek a darabok (se) nem a "válság" után születtek, de nem akartam előreszaladni, próbálok kronológiai sorrendben haladni a bemutatásukkal.

És hogy igazán mi az ami kicsit kilendített a holtpontról?

Az utolsó hat-nyolc hónapban nem erőltettem a beszerzést, csak mikor tényleg úgy jött össze, amikor az alkalom a lábaim előtt hevert.

És egy adott pillanatban feltűntek Gombor Janák Kinga gyönyörű selymei, melyeknek végképp nem tudtam ellenállni.... Ezúton is köszönet a gyönyörű színekért :)

Aztán jártam otthon is, Zsófikánál is frissítettem a készleteket, és akkor jött Prága!

A város is gyönyörű, a boltok is (majd ezt is megmutatom), és sikerült tető alá hozni egy nagyobb megrendelést, betörni a cseh piacra. Van még felfedezni való, de a kezdet ígéretes...

Egyelőre itt vannak ők, utánuk pedig egy igazán hangulatos este, egy bolondos zárójel a szürke hétköznapokban :D

Fess fiatalemberek

Kollégák

...és Al Capone figyel

Ő

és Ő, a bolondos, a szórakoztató, a jóképű, a férjem :D
(na jó, elfogult vagyok, de mit tehetnék)

tincitánci

A meghatározás

nem szabadultunk a keresztapától sem :))

jól éreztük magunkat.

mert az én életemben is bekövetkeztek bizonyos változások, de egyelőre elöljáróban csak ennyit :D hallgassátok meg, szórakoztató :)))))))))

"Lenni vagy nem lenni..."

...hogy a klasszikus sorokat idézzem.
Eljött a gyöngyös életemben egy olyan pillanat, amikor teljesen egyszerűen azt mondtam magamnak, ennyi volt! Nincs tovább! Mert belekavarodtam az útvesztőbe, mert pillanatnyilag nem azt jelenti ékszereket készíteni amit eddig, mert lassan az utolsó szem gyöngy, az utolsó kiegészítő, az utolsó dekorációs kellék is szemberöhög és azt mondja, fuss utánam, ha bírsz, hihi.
Gondolom ez mindenki előtt ismerős érzés, tegye az orrára a kezét aki azt mondja vele még sosem fordult elő, hogy fel akarta adni, egy icipicikét sem és meglátja puha az orra.
Nem vagyok nagyon belekeseredve a dologba, csak gondolkodom. Az utóbbi napokban sajnos csak azzal találkoztam, hogy szeretnék ezt, kell az, szükség van amarra, de valahogy az áhított dolog mindig kicsúszott a kezemből, vagy az ára, vagy a szállító, vagy a fizetési eszközök néha túlbonyolítottsága miatt. Pedig nem vagyok teljesen kezdő és aki segít nekem, az az ember sincs egyáltalán elveszve ilyen témában, de napok óta egyhelyben járjuk a táncot. Emellett pedig sajnos a személyes kapcsolataimra is kihatott a dolog, mert folyton csak mérgelődök, veszekszem, feszült vagyok, a billentyűzetet püfölöm, vadászok.
Na és éjszaka olyat álmodtam, ami feltette az i-re a pontot :D Nem akarok ilyen lenni többet!
Nem azért kéne alkotni, hogy éljek, azért kéne élnem, hogy alkothassak, de ez most nem megy.
Ma fűzés helyett inkább főzök.
Annyival viszont tartozom magamnak, hogy még folytassam a blogozást és megmutassam az ide fel nem töltött ékszereimet, hisz már írtam, teljesen nem dőlt össze a világ, csak nehéz megtartani a súlyt.
A "létkérdésen" még gondolkodom...
Íme néhány abból a szerencsésből ami már elkészült:

És jöhet egy kicsi abból ami éltet még, és ami elérhető közelségbe került most , hogy itt élünk ahol...

Elindultunk, hogy megmásszuk felső Ausztria legmagasabb csúcsát, a Dachstein-t.

Már nem volt sok a napból, de a menedékház is ott volt a fejünk felett.

Schiwasser

Lemegy a nap.

Indulunk csúcsot támadni.

Szélfútta, vicces csicsókák bámultak bizalmatlanul :))))

...ami a gleccseren való vasmacskás átkelés után egy kis vasalt úttal folytatódott.

Feljutottunk, de nincsen annyi hely, hogy a többi sikeres csúcsrajutó nélkül fotózkodhassunk :D 

Itt nincsen türelem, tolerancia, tisztelet, ha kell a fejedre, kezedre, köteledre lépnek a többiek, mert vagy sietnek, jobban mint más! vagy annyira fo.nak, hogy egyszerűen azt sem nézik hová teszik a hágóvasas bakancsaikat.
Ilyen a fizetett vezetős, pénzes, szűklátókörű, "vasárnapi hegymászó", akit a vezető vonszol fel a hegyre, aztán másnap elmeséli a munkahelyén, hogy mit csinált hétvégén, ha egyáltalán másnap még fel bír kelni.
A képen az én fejem a hágóvas alatt természetesen csak illusztráció :D...

...ugyanis félórás várakozás után, ami azzal telt, hogy egy csapat egykötélre jutó egylövetű, bizonytalan csúcsraigyekvőre vártunk, úgy döntöttem, hogy más utat választok, és az ösvényt kikerülve másztam le.

Megnéztem hova estem volna bele, ha ne legyen egy igazán hős Manó, aki megfékezi a kicsúszásomat.
Bizony elférnénk benne páran...

Olvadó gleccser.

És még egyszer visszanéztem :)

A végére pedig meglepetésként természetes welness, puha mohaszőnyegen, jéghideg forrásvízben.
A víz itt tör elő a hegy gyomrából, halkan, észrevétlenül, pár méterrel odébb viszont hatalmas vízesésként zúg tovább.
Ilyen nagy vízhozamú forrást még nem láttam soha.